A mai Malév „megszűnés” megrázta az országot. Volt akit hidegen hagyott, volt akit igenis érintett (júniusra előre megvette a jegyét, vagy netán még haza, vagy el sem tudott repülni), és volt aki ma elvesztette az állását. A tények viszont igencsak érdekes válságmenedzsmentet feltételeznek. Őszintén megvallom, hogy nem követtem nyomon a Malév 66 éves történelmét és a HVG következő számát sem fogom megvenni, mert ide a rozsdás bökőt, hogy talán egy egész szám ezzel a történettel fog foglalkozni. A média szereti a rossz híreket és közvetlenül vagy közvetve (tuti születik majd Malévos PowerPoint prezentáció is, amivel e-mailben tisztelnek majd meg minket ismerőseink), de még hónapokig életben marad ez a mém.

A kapitalizmus viszont nem válogat, és ugyebár ezt szavaztuk meg anno (én akkor még nem voltam 18, de sértő lenne azt írni, hogy szavaztátok). Versenyhelyzet van, amire ráadásul még az EU is ráerősített azzal, hogy a Magyar Államnak nem kéne ennyire dotálnia már egy haldokló gépezetet. Számomra a legérdekesebb az egészben az (és mondom ezt mint kívülálló), hogy ha egy cég nem működik jól, márpedig több éve ráfizetéses, akkor miért kell megvárni a véget? Vagy a megoldás talán a „tuti lesz valahogy?” és „csodák mindig is voltak!” elvek követésében lehetett? Nem tudom, de alapvető marketing és termék stratégiai lépés az, hogy ha van egy cégnek 10 terméke és abból nagyon fogy 3 és a többi 7 annyira nem is, sőt csak ráfizetést termel, akkor le kell állítani annak a 7 terméknek a gyártását. Akkor is ha emberek elvesztik a munkahelyüket. Ha viszont hagyjuk a „ráfizetősséget” kamatoztatni, akkor becsődöl a cégünk és mindenkit meneszteni kell. Ezt csak azért mondom, mert a média szerint 70-80%-os kihasználtsággal repültek a Malév gépei, és ennek csodájára jártak más európai légitársaságok is. Egy bizonyos ideje rendszeresen figyeltem a légitársaságok jegyárait, de nekem a Malév mindig drágának tűnt. Persze ha üzletember vagyok, akinek egy cég állja az útját és annyira nem érdekes az árkülönbség én is másképp gondolkodom. Ettől függetlenül 4-5x repültem Malévvel, de valahogy az árak nem tükrözték a szolgáltatás minőségét. Emlékszem arra is, hogy a légi kísérők nem mosolyogtak annyit mint más konkurens légitársaságok járatain és az egyik ilyen járat során még egyenesen rosszkedvű is volt az egyik ilyen hölgy. Az írás szempontjából lényegtelen az én szubjektív véleményem, de visszatérve az eredeti gondolathoz, nem hiszem el, hogy nem volt olyan járat, amelyet ki lehetett volna húzni a listáról. Vagy voltak olyan járatok, amelyeknek kihúzása stratégiai szempontból piaci rész vesztéssel járt volna? Ha ez így van, akkor nem hiszem, hogy kellő mértékben tudatosítva volt, hogy mi is a cél (a túlélés).

Ilyen döntéseket hozott meg anno az IBM, és folyamatosan szabadult meg a ráfizetéses, vagy kevés profitot termelő ágazataitól. Ott is bizonyára volt presztízs, hiszen a kínai Lenovo-nak eladta a teljes PC gyártás, amelyet sokáig az IBM-el azonosítottak (IBM PC). Így volt ez a laptop vonallal is és így tovább... Ha ezen ágazatokat az IBM megőrzi, lehet most már a teljes cég romokban heverne.

Egy válságmenedzsment nem játszhat „all in”-re, mert annak egyszerre issza meg a levét több ezer ember. Értem én, hogy ha probléma van nagy divat a keleti régióban rögtön másra mutogatni, de ettől még annak a több ezer embernek akit ma kirúgtak, nem lesz munkája és több ezer ember pedig nem tudja hogyan oldja meg az útját. Stratégiából viszont kivárni egy törvény életbelépését és utána bejelenteni egy csődöt igencsak éles észre vall. Az utasok ezt természetesen nem fogják megtapsolni.

"Malév (senki nem akar mellém ülni, szinte üres a gép)" Forrás: @forgacsmariann / Instagram

Zárszóként annyit, hogy biztos nem egyszer volt egy olyan pont, amikor feljött a Malév leállításának gondolata. Egy olyan vállalatnál, amely évek óta veszteséges, ennek a kérdésnek valahogy természetesnek kellett lennie. Vagy mégsem? Most viszont már nincs mit tenni. Racionális ésszel viszont egyértelmű, hogy Magyarországnak egy nagyon jól menedzselt légikikötőre van inkább szüksége, mintsem nemzeti légitársaságra. Érdekes, hogy sokan akik még sosem repültek milyen komoly érzelmeket táplálnak egy olyan vállalat iránt, amihez az életben nem volt közük, miközben azt az állam már hol elpasszolta, hol visszavásárolta. Akik érintettek, mivel ex-Malévosok voltak, azok szomorúságát megértem. Bizonyára jó dolgozóként hittek abban, hogy ha ők jó minőségiségű munkát adnak le, akkor minden rendben lesz. A többi már a vezetés dolga. Csak ez a világ sajnos már nem ugyanaz, mint régen volt. Kapitalizmus van és a piac folyamatosan változik és másak lettek a játékszabályok. RIP Malév.

Számomra az igazi Malév reklámfilm továbbra is ez marad:

Azt tudtad, hogy a legújabb statisztika szerint Magyarországon 10 emberből 9 nem mos rendszeresen fogat? Ismétlem: 10 emberből 9 nem mos rendszeresen fogat! Én amikor ezt olvastam nem kicsit döbbentem meg. A rendszeres fogmosás persze relatív, de egy átlagos ember mondjuk reggel munkába menet előtt és este, lefekvés előtt mosson már fogat, vagy nem? A rendszeresség fokozatai persze fokozhatók, én például volt, hogy délben is, ebéd után mostam fogat az irodában, aztán valahogy ez is elfelejtődött és maradt a reggel és az este. Az igazság szerint viszont minden étkezés után fogat kellene mosni. Lényegtelen, hogy csak egy kenyeret evett az ember vagy betolt mondjuk egy Snickers-t, ami köztudottan egy ragadós, fogműtétet előirányozó iszonyat jó massza. Szerintem.

A fogápolás téma esetemben hétfőn jött ismét szóba, amikor a fogorvosomnál tett látogatás során kiderült, hogy ismét van egy fog, amit ha nem akarok elveszíteni kezelni kell. Az ilyen hírnek senki sem örül igazán, de ami végképp elégedetlenséggel tölt el azt a következő mondatok váltották ki:

- Látom ön rendszeres fogmosó, de ettől függetlenül kár lenne magát abban a hitben ringatni, hogy a fogmosás 100%-os védelmet nyújt.

Megrökönyödtem, de hagytam kifejteni, mert az én dokim elég jó fej és szeret poénokat is rejteni a komoly előadásaiba, amit többször el is vár, hogy legalább egy mosollyal értékeljek. Ettől függetlenül tényleg a legjobb fogorvos akit valaha ismertem, ami nálam nagy szó, mert vagy tucatszor költöztem életemben, ami magával hozta a fogorvosok ezzel járó tesztelését is.

- A páciensek nagy része ugyanis azt hiszi hogy a fogmosás mindent megold és nyugodtan éli tovább az életét, miközben a fogmosás a szájüreg karbantartásának csak az előszobája. A következő lépés a szájvíz használata.

Gondoltam ez nem nagy ügy, mert ugyebár a szájvíz az nálam is rendszeresen használt eszköz. Ettől függetlenül a szájvízről is megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint az mind szép, hogy megöli a felesleges baktériumokat és a fogmosás után is fennmaradt lepedék egy részét (a gyártók kb. a felét garantálják a sikernek), de esetleg a szájüreg fontos baktériumait is likvidálja. Ez utóbbi nálam az ami a zavaró, de ettől függetlenül már nem érdekel és nekiálltam szájvíz teszteléssel múlatni a szabadidőmet. A doki ajánlása szerint nincs tuti márka, bár őt a Listerin ügynöke győzködte a legjobban, de szerintem minden csak marketing és vevőetetés, mert szinte minden termék jó, de egyikről se higgyük azt, hogy „all in one” megoldást nyújt.

- Szóba jöhet még a fogselyem, mely főleg fiatal korban ajánlatosabb, amikor még nincs fogpótlás, vagy korona a fogakon. Előbb - utóbb viszont az idő előrehaladtával egyre kevesebb értelme lesz a fogselyemnek, mert nem lesz a fogak körül egy olyan egyenletes felület sem, amelyet normálisan tisztítani lehetne.

Kösz, gondoltam. A fogselyem használata kb. a rendszerváltás évei után került be a köztudatba. Addig viszont én is kínlódtam cérnával, több kevesebb sikerrel. A fogselyem egyik előnye viszont, hogy látványosan ráébreszt arra, hogy a fogkefe legyen az 3 vagy 4D-s és akármilyen NASA fejlesztés, tényleg kevés hatással van a tökéletes fogsorra. Ez alól az elektromos fogkefe sem kivétel, mert ügyeskedhetünk akármivel, nincs az a fogmosó ember, akinek előbb - utóbb ne lenne valami problémája a fogaival.

Gyerekként persze minden másképp zajlott. Az unokatesóméknál például rendszeres volt az a követelmény, hogy fogat minimum 5 percig kell mosni, persze utólag belegondolva nem az idő, hanem a technika a lényeg. Azt nem felejtem el, hogy a szociban a fogorvosi rendelő televolt tejtermékek reklámjaival is, hiszen a „kalcium elengedhetetlen a fogak fejlődéséhez”. A tudomány azóta sokat változott és rájöttünk arra is, hogy az anno tanított fogkefével való körkörös mozgás nem éppen ínykímélő módszer, hiszen magyarul lemasszírozzuk az ínyt a fogainkról. Közben a női magazinok elkezdtek arról pusmogni, hogy egy svájci cég felfedezte a lehetetlent, mégpedig egy olyan szert, amely visszaépíti a fogzománcot. A fogorvos lobbi persze mindent megtett a csodaszer betiltásáért, de kiderült, hogy nincs rá szükség, mert az emberek nagy részét nem érdekli a fogai állapota. Sokan még ma sem tudják, hogy az Elmex termékek tényleg akkora előrelépést jelentettek a területen, mint az űrkutatásban a Holdra szállás. A fogorvosok persze megnyugodhatnak, mert a média, habár a fizetett reklámokon át hatással lehetne a köztudatra (és főleg a tudatalattira), nem sokat tesz a nemzet fogaiért (na ez kicsit miniszteresre sikerült).

Egyszerűen senkinek sem érdeke, hogy mondjuk a TV csatornák egy esti reklámszünetben bemondják, hogy „Hé te ottan, most azonnal felemeled a segged és kimész fogat mosni! Vacsoráztál már és tedd le a chipszet és moss fogat!” Na ilyet nem fog leadni senki, márpedig egy-két elrettentő felvétel, netán egy kis fogorvosi fúró hangeffektus csodákra lenne képes. Persze a reklámidőnek ára van és senki sem fog akkora ökörséget elkövetni a médiában, hogy beiktasson 5 perc médiacsendet (ezt úgyis csak akkor szokás, ha büntetést kap egy csatorna). Akinek érdeke lenne az maximum az MTV1 és 2 egyéb körzeti csatorna, amelyekre hatással lehet az állam. Valakit egy bizonyos szinten biztos zavarnak azok a kiadások, amelyek a fogorvosnál eltöltött látogatásainkból erednek...

És igen, itt esik le az, hogy a TB szinte már semmit sem fizet, tehát az ő érdeke sem lehet eme prevenció. Végülis feleslegesen tépem a számat (illetve koptatom a billentyűzetemet), mert az élet megy tovább. A fogaink romlanak és látogatjuk a fogorvosainkat, hiszen nekik is meg kell élniük valamiből. Egyesek már belemennek a cserekereskedelembe is. Hallottam már olyat, hogy egy autószerelő a szolgáltatásait a fogorvosnál cserélte be, így a doki autója is elkészült és a fogai is megkapták a nekik járó kezelést. Számlát nem kellett kiírni, tranzakció sem történt, mindenki örül.

- Még egy dolog van amit megpróbálhat! – folytatta a doki, és én már tűkön ültem, hogy mi jöhet még, amit nem teszteltem – Ez pedig a fogzuhany!

Miről is van szó? Kiderült, hogy létezik egy ilyen víznyomást generáló készülék, amelyen végig lehet menni a fogsoron, így sok esetben az még a már említett módszerekkel nem tökéletes munkát is képes elvégezni. Persze mondanom sem kell, hogy ez sem tökéletes, ahogy semmi sem ezen a világon, de ettől függetlenül egy fogselymes, fogkefés, szájvizes kombó fogzuhannyal megfejelve a magyar lakost már olyan szintekre röpítheti, amelyen nagyon kevés ember járt idáig. Félreértés ne essék nem vagyok wellness fanatikus, aki vega étkezést folytatva, csak bio-farmokról származó ételeket eszik és jógázik reggelenként. Nagyon sok olyan preventív dolog létezik, amelyet én személy szerint feleslegesnek tartok. A fogaink ápolása viszont nem luxus, hanem kötelesség.

Ez akkor fog csak változni, ha egy hivatalban vagy egy boltban az egymással érintkező emberek képesek lesznek telepátiával továbbítani a gondolataikat, ezzel elkerülvén, hogy ki kelljen nyitniuk a szájukat.

PS: Lehetsz milliomos és kiszállhatsz egy luxusautóból is, minden elismerésem, de ha kinyitod a szádat... szó szerint az sok mindent elárul rólad.

Ezt a témát már vagy 1 éve tervezem, de ami végleg kiakasztott az épp egy magyar lány videója volt (erről majd később).

Azt, hogy miért jó az USA állampolgárának lenni nem kell ecsetelni, mert elég csak megnézni egy-két filmet, ahol az amerikai főszereplő külföldre téved és ott esetleg letartóztatják, aztán jön a szinte már automatán elcsépelt frázis: „de én amerikai állampolgár vagyok!”. Személy szerint semmi bajom az amerikaiakkal, mert a szememben minden ember egyforma, de ez a mondat konkrétan kinyitja a zsebemben a bicskát, mert rám úgy hat, mintha más nemzet vagy állampolgárság kevesebb jogot biztosítana. Ha én egy magyar állampolgár vagyok, akkor engem drogcsempészetért kivégezhetnek mondjuk Thaiföldön, de amerikai útlevéllel nem? Szerintem ez nem így működik, de visszanézve a történelmet már ezen sem csodálkozom, hiszen mindig az épp hatalmon lévő világbirodalom polgárainak voltak nagyobbak az előjogai. Eszembe jut Róma, ahol a leigázott országok nem nyúlhattak hozzá a római polgárokhoz, mert nekik normális tárgyalás járt római bíróság előtt. Ha te más nemzethez tartoztál és esetleg egy római ellen követtél el valamit, akkor Isten kegyelmezzen neked, mert nem volt aki megvédjen.

Valahogy ez a helyzet most is, csak az USA-val. Az Egyesült Államoknak sikerült a modern kori történelem során kiépítenie egy olyan presztízst, amely a többi nemzet fölé emeli őt. A dollár nemzetközi fizetőeszközt. Hiába az euró (ezt egyébként meg kell dönteni, mert konkurens fizetőeszköz) ha olajat csak dollárért lehet vásárolni, amiből ugye annyit nyomnak amennyire épp szükség van. Nem is folytatnám, mert még komolyan azt hinné valaki, hogy Amerika ellenes vagyok, ez pedig nincs így, csak zavar a kivételezés.

A másik téves dolog az, hogy az internettel mindenki egyenlő eséllyel indul a világban. Hát el elárulom, hogy NEM. Az egyik nemzetközi projektünk kapcsán szóba került, hogy iTunes és Amazon affiliate szerződést is kötnünk kellene, így az elektronikus termékünk értékesítésén túl még egy kis extra kiegészítő profitra is szert tehetnénk ha ajánlanánk egy-két iOS alkalmazást vagy az Amazon könyveiből választanánk egy-két releváns címet az adott cikkhez. Hát a válasz szinte egyértelmű (hogy ilyenkor szinte a homlokomhoz csapnék), mert post-szocialista ország lakosaként hogy is képzelem el én, hogy jogosult lehessek ilyen szolgáltatásra. Komolyan nem értem mi a probléma az affiliate szerződéssel, pláne egy EU-zónán belül. Ha a Facebook a hirdetések számlázása előtt bekéri az EU-s adószámomat, akkor miért nem működik így az Apple vagy az Amazon is? Azért mert „Balkán-filter ON” van (Plasztik Józsi után szabadon) és ez mindenre érvényes, hiszen így működik a YouTube is. Nem nézhetsz meg egy zenei klipet, míg a te országodban nem volt meg annak a bevezető kampánya. Jogosulatlan vagy a megtekintésére, persze lényegtelen, hogy Vimeo-n megtalálható, de ez persze nem a Google problémája. És ugyanezt sorolhatnánk a filmekkel, a sorozatokkal és az új szolgáltatásokkal is. Az USA piaca ugyanis elég nagy ahhoz, hogy a show business termékeinek csak második hullámként kelljen megjelennie a világ többi táján. Magyarország persze itt is a végén kullog. Érdekes mód a csehek valahogy tudtak tenni valamit az egészért. Emlékszem még a Windows első verzióira, vagy egyéb szoftverekre. Csehül minden hamarabb volt meg és olyan verziók is lefordításra kerültek amelyek magyarul sosem jelentek meg. Nagyon sok app például ma is lokalizálva van és a sokszor csak nézek, hogy a cseh verzió ott figyel a német és francia nyelvek mellett, miközben ugyanígy ott lehetne a magyar is, de valahol el lett valami rontva.

Visszatérve az amerikai zónára tényleg igaz az alábbi kép, miszerint „szívás ha nem ez alatt a buborék alatt élsz”. Ez főleg a már említett kiváltságjogok miatt van. Ettől függetlenül persze attól, hogy valaki amerikai még nem biztos, hogy magas az életszínvonala. Sokan akik a filmeken keresztül látják csak azt a világot, nem látják azt, hogy mennyi szegénynegyed van az USA-ban. Hogy rengeteg a munkanélküli és a nélkülöző. Amerikának pedig van egy ilyen képe is. Ha valaki hontalan azt nem érdekli, hogy a Person of Interest új részét akár a metrón is nézheti az iPod-ján, mert ez nem létkérdés, pláne ha nincs mit ennie.

Az amerikai előnyök második hullámaként viszont visszatérnék a magyar lány videójára. Angelika angol és német tanárként fog diplomázni és angolul beszélő magyar füllel hallgatva is nagyon jól beszél angolul. Hozzám hasonlóan odavan a koreai kultúráért és szeretne 1-2 évet eltölteni Dél-Koreában (még mielőtt félreértés lenne Észak-Korea a kommunista rezsim országa, Dél-Korea pedig a Samsung, az LG, a K-pop, és a technológiai fejlettség hazája, ahol a fővárost lassan lefedik wifivel és az oktatás áttér a digitális könyvekre). Csakhogy Koreában külföldiként szinte lehetetlen munkát találni. Turista vízummal maximum 3 hónap tartózkodást engedélyeznek, de mivel Ázsiához képest elég magasak az árak ezt magyar bérből elég nehéz megfinanszírozni (meg hát aki Korea fan az nem is elégszik meg 3 hónappal – én is kevesellném). Munkát találni szinte csak angol tanárként lehet. És itt jön a visszacsatolás az amerikai témához, mert Korea annyira az amerikai kultúrára és üzleti életre van „rákattanva”, hogy szinte csak amerikai tanárokat fogadnak. Az sem elég ha te született angol vagy, mert nekik az amerikai angol elsajátítására van szükségük, így európaiként kizárt, hogy egy iskola felvegyen. Persze vannak magániskolák, akik alkalmaznak „nem amerikai angollal”, de elég nehéz oda is bejutni.

A leírtak alapján tehát mindenki most lehajtott fejjel elkulloghat akit nem az USA-ban rakott le a gólya. Természetesen lehet élni ezen dolgok nélkül, sőt... de ettől függetlenül az ember mindig bele fog futni ilyen és hasonló dolgokba. Megoldás persze mindenre van, mert ki lehet vándorolni az USA-ba (nem lehetetlen!!!), csak manapság nem mindenki vágyik már oda, de azok a korlátok amelyek az elmúlt évszázadban kiváltságos nemzetté tették az amerikaiakat továbbra is ott figyelnek, mind az interneten (ami elvileg a korlátlan szabadság közege), mind pedig a fizikai életben.

Tudod-e, hogy az az ember, aki lelkileg erősnek tűnik, az valójában érzékeny és gyenge?

Tudod-e, hogy akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?

Tudod-e, hogy a három legnehezebben kimondható szó a "Szeretlek!", "Bocsáss meg!" és "Kérlek, segíts!"?

Tudod-e, hogy  akik pirosba öltöznek, azok rendelkeznek a legnagyobb önbizalommal?

Tudod-e, hogy  akik sárgába öltöznek, azok a legelégedettebbek a külsőjükkel?

Tudod-e, hogy  akik feketébe öltöznek, azok nem akarnak látszani és segítségre, megértésre vágynak?

Tudod-e, hogyha valakin segítesz, az a segítség mindig visszakerül hozzád?

Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, ÁM sokkal értékesebb a szemébe mondani?

Tudod-e, hogyha valamit becsületesen, a szívedből kérsz, az a kérésed teljesül?

Elérheted, hogy az olyan álmaid teljesüljenek, mint az egészség, a gazdagság, vagy a szerelem.

Ha igazán kéred és hiszel is benne, meg leszel lepődve, mi mindent meg tudsz tenni a gondolataiddal.

Érdekes, nem?

A nagymama lélegzetvisszafojtva állt az ajtó mellett, két ráncos kezével erősen szorította a Nemzeti Együttmuködési Nyilatkozat gondosan bekeretezett példányát és várt. Az ajtó lassan kinyílt és kirajzolódott a farkas sziluettje. A nagymama megvárta, míg a farkas belopózott és irdatlan ütést mért a fejére a Nemzeti Együttmuködés Nyilatkozatával. Az ordas azonnal kimúlt.

 - Na erre legalább jó volt ez a szar - gondolta a nagymama. Behúzta a konyhába és szakszeruen nekiállt földarabolni, az ordast, évek során elég rutint szerzett. A vadász jó pénzt ad az irhájáért a többi, meg hosszú ideig elég lesz kajának, hiszen Piroskát is meg kell vendégelni, mert három diplomával sem tud elhelyezkedni. Közben a rádióból halkan szólt a Miniszterelnök hangja, amint  vívmányként a szabad pálinka fozést hirdette.

Anyád - gondolta a nagymama, az öreg is abba halt bele, hogy otthon raklapból fozte a cefrét. Özvegyi nyugdíjat nem kapott, egészen pontosan semmilyen nyugdíjat se kapott, mert még nem volt 105 éves, ami a nyugdíjkorhatár. Miközben a a farkas darabjait gyömöszölte a fazekakba, csendesen átkozta azt a percet, amikor visszatért az állami nyugdíjrendszerbe, mert azt a kis pénzt, ami ott volt, örökölhette volna Piroska, ha esetleg nem érné meg a 105. évét.

Magyarul: http://www.ted.com/talks/lang/hun/patrick_chappatte_the_power_of_cartoons.html

TimeScapes: Rapture from Tom Lowe @ Timescapes on Vimeo.

This is production footage I shot over the summer for my debut film, "TimeScapes," a modern portrait of the American Southwest. I used Canon and Red MX cameras.

Follow the production of the film at: http://twitter.com/timescapes

Also here: http://timescapes.org and here http://timescapes.org/blog

A huge thank you to my assistants/Associate Producers who helped me film this, Dustin Kukuk (http://twitter.com/drkanab), Nilo Recalde (http://twitter.com/nilomr) and Chris M (http://twitter.com/visceralway). And, as always, my most sincere and humble respect goes to Ron Fricke, Mark Magidson, Terrence Malick and Godfrey Reggio.

Thank you to my sponsors: Canon USA, Kessler Crane, camBLOCK, Vinten & KATA.

Music is by the film's composer Nigel "John" Stanford: http://johnstanfordmusic.com Make sure to turn the volume and bass way up!